A hét elem körábráját nem statikus képként használnám. Minden Magura oldalán ugyanaz a mandala jelenne meg, de mindig az adott Magura elemének színe lenne finoman hangsúlyosabb, miközben a másik hat is teljes értékűen jelen maradna. A látogató így nemcsak elolvassa, hanem
látja
is azt az alapgondolatot, hogy a hangsúly változhat, de a teljesség soha nem bomlik meg. Szerintem ez lenne a honlap egyik legerősebb és legemlékezetesebb vizuális üzenete.
A természetben minden az egyensúlyra törekszik. A nappal és az éjszaka, a víz körforgása, az évszakok váltakozása, az élet születése és megújulása ugyanannak az örök rendnek a megnyilvánulásai.
Az ősi hagyomány szerint a Magurák ennek a rendnek a különleges helyei. Olyan természeti terek, ahol az ember könnyebben újra kapcsolatba kerülhet a természet törvényeivel, és ezen keresztül önmaga belső egyensúlyával.
A Magura nem azért szent hely, mert az ember annak nevezte. Azért szent, mert a természet rendje ott különös tisztasággal van jelen. Ezért váltak a Magurák az ősi közösségek számára a természet templomaivá, a szertartások és az elcsendesedés helyszíneivé.
A Magura nem elválaszt az élettől, hanem visszavezet annak eredeti rendjéhez.
A Magura nem változtatja meg az embert, inkább emlékezteti arra a harmóniára, amelynek ő maga is része.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy minden Magura csupán egyetlen elemhez kapcsolódik.
Valójában azonban mindegyik a hét elem teljes egységét, harmoniáját hordozza.
Ahogyan egyetlen vízcseppben is tükröződhet az ég, úgy minden Magurában jelen van a Hang, a Levegő, a Víz, a Fa, a Fény, a Tűz és a Föld.
A különbség nem a teljességben rejlik, hanem a hangsúlyban.
Van, ahol a Hang szól erősebben.
Van, ahol a Fény ragyog tisztábban.
Van, ahol a Víz áramlása vezet közelebb önmagunkhoz.
De egyik sem létezik a másik hat nélkül.
A harmónia mindig a hét elem egyensúlyából születik.
Ezért minden Magura a teljesség helye.