A Fa az élet egyik legteljesebb jelképe. Gyökereivel a földbe kapaszkodik, koronájával az ég felé nyúlik. Összeköti azt, ami lent van, azzal, ami fent van.
Az ősi tudás szerint a Fa a megtartó szeretet eleme. Nem azért, mert önmagában áll, hanem mert kapcsolatban van mindennel. Elfogad a földből, a vízből, a levegőből és a fényből, majd mindebből életet teremt, és visszaadja a világnak.
A szeretet nem érzés, hanem életet teremtő kapcsolat.
A Fa arra emlékeztet, hogy az élet akkor bontakozik ki igazán, amikor nem elszigetelődünk, hanem kapcsolatba kerülünk egymással és a természettel. A szeretet nem különálló érzés, hanem az egymást tápláló kapcsolatok harmóniája.
Mit élhet meg a zarándok?
A Fa Maguráján az ember könnyebben megtapasztalhatja a megtartottság érzését.
Az öreg fák csendes jelenléte különös nyugalmat áraszt. Mintha nem sietnének sehová, mégis minden pillanatban teljes életet élnének.
Ezen a helyen sokan érzik azt, hogy nem kell bizonyítaniuk semmit. Elég egyszerűen jelen lenni. Ahogy a fa sem akar más lenni, mint ami, úgy az ember is közelebb kerülhet saját természetéhez.
A Fa Magurája emlékeztet arra, hogy az igazi növekedés belül kezdődik. Nem mindig látványos, de annál mélyebb.
Mit tanít a természet ezen a helyen?
A fa nem önmagáért él.
Árnyékot ad.
Táplál.
Otthont ad madaraknak, rovaroknak és számtalan élőlénynek.
Elfogadja az esőt.
Elfogadja a napfényt.
Elfogadja a szelet.
Majd mindezt továbbadja.
Nem vesz el többet, mint amennyire szüksége van.
És mindig többet ad vissza, mint amennyit kapott.
A természet azt tanítja, hogy az élet akkor marad egyensúlyban, amikor a befogadás és az adás egymást kiegészíti.
A szeretet nem birtoklás.
Hanem kapcsolódás.
Gyakorlat
Keress egy fát.
Támaszd a tenyered a törzsére.
Maradj így egy-két percig.
Figyeld meg a kérgét.
Érezd a szilárdságát.
Figyeld meg a koronáját.
Miközben a fa az ég felé nyújtózik, gyökerei egyre mélyebbre kapaszkodnak.
Majd kérdezd meg magadtól:
Mi ad nekem megtartó erőt?
És én mivel táplálom a körülöttem lévő világot?