Magurák harmóniára hangolják a bennük járó embert.

A természetben minden az egyensúlyra törekszik.

A tél és a nyár, a folyók áramlása, a fák növekedése és az élet örök körforgása ugyanannak a rendnek a megnyilvánulásai.

Ezt nevezzük harmóniának.

A harmónia nem mozdulatlanság.

Nem azt jelenti, hogy minden mindig egyforma.

A harmónia élő egyensúly.

Olyan rend, amelyben a különböző erők nem egymás ellen dolgoznak, hanem egymást kiegészítve hozzák létre az élet teljességét.

Ugyanez igaz az emberre is.

Amikor gondolataink, érzéseink és cselekedeteink összhangba kerülnek, megszületik bennünk az a belső egyensúly, amelyből a nyugalom, az öröm és a tisztánlátás fakad.

Mit jelent harmóniában élni?

Harmóniában élni azt jelenti, hogy visszatalálunk saját természetünkhöz.

  • Önazonosság – elfogadjuk és megéljük azt, akik valójában vagyunk.
  • Belső egyensúly – nem a szélsőségek irányítanak bennünket, hanem megtaláljuk a saját középpontunkat.
  • Kapcsolódás – összhangban élünk önmagunkkal, embertársainkkal és a bennünket körülvevő természettel.

Miért veszítjük el?

A mai világ ritmusa gyakran eltávolít bennünket ettől az egyensúlytól.

A folyamatos rohanás, a zaj, a túl sok inger, az elvárások és a megfelelési kényszer könnyen elterelik figyelmünket arról, ami valóban fontos.

Amikor már nem figyelünk saját belső jelzéseinkre, egyre nehezebb meghallani azt a csendet, amelyben önmagunkra találhatunk.

Hogyan segít a természet?

A természet nem tanít szavakkal.

Jelenlétével emlékeztet.

Lassabb ritmusával, csendjével és egyszerűségével újra ráhangol bennünket arra a rendre, amelyből mi magunk is születtünk.

Amikor erdőben járunk, hallgatjuk a madarak énekét, figyeljük a víz áramlását vagy megérintjük egy öreg fa kérgét, bennünk is megindul valami.

A feszültség oldódik.

A figyelem kitisztul.

A jelen pillanat válik fontossá.

A természet nem ad kész válaszokat.

Teret ad ahhoz, hogy megtaláljuk a sajátjainkat.

A Magura ZarándokÚt a harmónia megtapasztalásra hív.

Nem megváltoztatni szeretne.

Hanem emlékeztetni, arra a harmóniára, amely mindig is jelen volt bennünk és körülöttünk.

Ide olyan képe kellene mint pl. egy folyó kanyarulata, egy öreg fa, a felkelő nap, köd a hegyek között stb.